Mit árul el az antarktiszi jegéből származó metán és szén-dioxid az éghajlatváltozásról?

Az Antarktiszról származó jégminták bolygónk múltjának egyedülálló feljegyzései. Ezek a jégarchívumok légbuborékokat tárolnak, amelyek lehetővé teszik a légkör összetételének elemzését több százezer év alatt. Az elmúlt évek kutatásai az üvegházhatású gázok, különösen az üvegházhatású gázok (CO₂) és a metán (CH4) koncentrációjának jelentős változásaira mutatnak rá, amelyek a szárazföldi ingadozásokhoz kapcsolódnak.

Mit mondanak az új eredmények?

Az antarktiszi jegében rekedt CO₂ és CH₄ koncentrációjának közelmúltbeli elemzése szerint fel kell mérnünk, hogy ezeknek a gázoknak a szintje a jégkorszakok közötti felmelegedés során mindig emelkedik. Ez az emelkedés azonban fokozatos volt, és természetesen a napsugárzás változásaitól és más geofizikai változásoktól függött. A CO₂ növekedés jelenlegi ütemével ellentétben példa nélküli és elsődleges emberi tevékenység, mint például a fosszilis tüzelőanyagok elégetése és az erdőirtás.

Eddigi tanulmányok:

1. CO₂ koncentráció az ipari forradalom előtt körülbelül 280 ppm-et (parts per million) értek el, ma már meghaladják a 420 ppm-et.
2. Metán , egy üvegházhatású gáz, 35-700 ppb (részecskeszint) között mozgott az elmúlt több százezer évben, de a jelenlegi értékek meghaladják az 1800 ppb-t.

Történelmi és jelenlegi trendek

A jégmagokból származó bizonyítékok azt mutatják, hogy amikor a múltban a CO₂ emelkedett, a Föld hőmérséklete emelkedett, ami pozitív visszacsatolást váltott ki, mint például a permafroszt olvadása és a metán felszabadulása. A CO₂ és a metán jelenlegi növekedése azonban sokkal rövidebb idő alatt megy végbe, ami növeli az éghajlati rendszer megzavarásának kockázatát.

A tudósok attól tartanak, hogy az üvegházhatású gázok rohamos növekedése aktiválhatja az ún az éghajlati test törése, mint például az antarktiszi jégtakaró destabilizálása vagy a metán tömeges felszabadulása a tengerfenékből és a permafrostból.

Milyen következményekkel jár a jövőre nézve?

Az antarktiszi jégkutatások rávilágítanak arra, hogy a légkör nagyon érzékeny az üvegházhatású gázok változásaira. A jelenlegi kibocsátások több mint 2°C-os felmelegedést okozhatnak az iparosodás előtti korszakhoz képest, ami a Párizsi Klímaegyezmény által meghatározott határérték.

• Tengerszint emelkedés : Az olvadó jég több méterrel növelheti a tengerszint emelkedését.
• A szélsőséges időjárás romlása : A hőmérséklet növekedését leggyakrabban hőhullámok, erős viharok és aszályos időszakok okozzák.

Mit tehetünk?

A legrosszabb forgatókönyv szerint a tudósok a következőkre hivatkoznak:

• A CO₂ kibocsátás csökkentése : A megújuló energiaforrásoknak, mint például a nap- és szélenergia, ki kell zárniuk a fosszilis tüzelőanyagokat.
• Metán monitoring : A hulladéklerakókból, az olajiparból és a permafroszt olvadásából származó metánszivárgások jobb nyomon követésére van szükség.

Következtetés

A gleccserek adatai figyelmeztetnek bennünket: az üvegházhatású gázok természetes ingadozása mindig is hatással volt a Föld éghajlatára, de a jelenlegi változások sebessége és mértéke teljesen példátlan. Ha nem cselekszünk most, drámai kihívásokkal nézünk szembe globális szinten. Tavaszi

Ezekről a kutatásokról további részletek a folyóiratban megjelent oldalakon találhatók Természetföldtudomány.