Éghajlati szorongás és klímaváltozás: mi történik velünk?

Nem világos, hogy a környezeti aggodalom motiválta-e a bátor, tizenöt éves Greta Thunberget, aki 2018 augusztusában sztrájkba kezdett az iskolában, hogy tiltakozzon a párizsi klímaegyezmény be nem tartása ellen. talán igen vagy talán nem, de ez a súlyos és nyugtalanító jelenség minden bizonnyal mindannyiunkat érint, korunktól és a világban betöltött szerepünktől függetlenül.

Különbség van azok között, akik tudatában vannak a klímaválságnak, és tenni akarnak valamit a bolygóért, és azok között, akik tisztában vannak a problémával (még ha néha tagadják is), de nem akarnak semmit tenni, gyakran támogatni is. egy kapitalista rendszer, amely csak keveseket gazdagít bolygónk egészségének rovására.

A szorongás ökológiája olyan valóság, amelyet több tudományos tanulmány is dokumentált, és nem új keletű. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testületet 1988-ban, 36 évvel ezelőtt hozták létre, hogy tudományos és gyakorlati szinten is vizsgálja az éghajlatváltozás okait és hatásait.

Eddig nem sikerült eleget tenni, mert az éghajlati helyzet csak romlott. Az öko-szorongás alatt mélységes kényelmetlenséget, félelmet és bűntudatot értünk, amely a globális felmelegedés és környezeti következményei által okozott lehetséges katasztrófák gondolataihoz kapcsolódik.

Sokan átélték már a szolastalgia érzését, és sokan szenvednek környezeti szorongástól az otthonuk és kedvenc helyeik emberi tevékenység miatti elvesztése miatt. Európában az extrém éghajlati események, például a száraz és elviselhetetlen hőség, valamint az emelkedő átlaghőmérséklet fokozódása figyelhető meg, amelyek Pergusa szigetének legnagyobb természetes tavának kiszáradásához vezettek.

Míg korábban biztonságban éreztük magunkat a világ más részein zajló hasonló események láttán, mára ezek a problémák közelebb állnak, mint valaha, és még mindig keveset tesznek, különösen az Európai Unión belül, amely gyakran támogatja a nagy olajtermelőket. A természet világos üzenete ellenére, hogy hagyjuk abba a fosszilis tüzelőanyagok használatát és csökkentsük a környezeti károkat, a helyzet nem változik.

Tanulmányok azt mutatják, hogy az amerikai egyetemek támogatást kapnak az olajtársaságoktól annak biztosítására, hogy a tudományos kutatás kevésbé kritikus a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben, és hozzájáruljon a kevésbé radikális elképzelésekhez. Sajnos sok éghajlatváltozással foglalkozó szervezetet gyakran szélsőségesnek tekintenek, és nem lehet nem észrevenni, hogy az olyan aktivistákat, mint az Extinction Rebellion, erőszaknak vetik alá tüntetéseik során, vagy akár letartóztatja a rendőrség.

Ebben a helyzetben el kell gondolkodnunk saját lelkiismeretünkön: az apró problémák miatti haragunk helyettesítheti-e állampolgári felelősségünket és bolygónk iránti tiszteletünket?

Ma is, csakúgy, mint a múltban, a Föld polgáraiként mindenkinek határozottan kell cselekednie. A demonstrációk és a klímaaktivizmus nem csupán múló trend, hanem befektetés a jövőbe. Ki kell állnunk jogainkért, amelyeket a politikusokra bízunk, mert az aktív állampolgárság és a kollektív felelősség kulcsfontosságú a hosszú távú túlélésünkhöz ezen a kék bolygón. (Co2AI)