Green deal vagy csak zöld talmi? Változó uniós prioritások.

Amikor Ursula von der Leyen bemutatta programját az Európai Parlamentnek, hangsúlyozta a Green Deal támogatását, de az ipari versenyképességre és a deregulációra összpontosított, ami veszélyeztetheti az éghajlat és a környezet fejlődését. Úgy tűnik, hogy a biológiai sokféleséggel és a szennyezéssel nem foglalkoznak. A változások megkérdőjelezik az EU őszinteségét a hosszú távú ellenálló képességgel kapcsolatban, és a polgárokat megtéveszthetik. Az Európai Parlamentnek egyértelműséget kell követelnie, és fel kell gyorsítania az éghajlatváltozás elleni küzdelmet.

A biztosok soron következő meghallgatásai alkalmat adnak arra, hogy kemény kérdéseket tegyenek fel környezetvédelmi kompetenciájukkal kapcsolatban, és biztosítsák, hogy az érdekelt érdekek, különösen az agrár- és fosszilis tüzelőanyagok terén, ne veszélyeztessék az EU irányát. A Green Deal ügyvezető alelnöke kulcsszerepet játszott a múltban, és az ő folytatása elengedhetetlen az irányvonal megőrzéséhez.

Az egyszerűsítésre való összpontosítás gyengítheti a környezetvédelmet. A biztosoknak el kell kötelezniük magukat a védelem jelenlegi szintjének fenntartása mellett, az EU-nak pedig prioritásként kell kezelnie a tagállamok adminisztratív kapacitásának megerősítését. Az iparpolitikának összhangban kell lennie az ökológiai célokkal, és támogatnia kell a zöld ipari átalakulást.

A zöld átállás jelentős beruházásokat igényel, amelyek 2030-ig több mint 1 billió eurónyi állami beruházást tesznek lehetővé. Minden kiadásnak összhangban kell lennie a fenntarthatósági célokkal. A Bizottságnak jogilag kötelező érvényű véget kell vetnie a fosszilis tüzelőanyagoknak és a biodiverzitást károsító támogatásoknak. Az EU-nak erős vezető szerepre van szüksége az éghajlat, a természet és a nulla szennyezés terén ahhoz, hogy a zöld megállapodást a pályán tartsa; különben fennáll annak a veszélye, hogy csak üres ígéret marad. (Co2AI)