Miről lesz szó idén a COP29-en?

A „pénzügyi COP” néven ismert COP29 konferencia fő témája az egyes országok klímaambicióinak jelentős növelése és a megvalósításukhoz szükséges források megszerzése lesz. A bakui klímacsúcs négy fő témára összpontosít: veszteség, kár, alkalmazkodás és enyhítés. Ezek a szempontok az éghajlat-politika négy pillérére vonatkoznak, amelyekben az országok új infrastruktúrába fektetnek be, hogy megvédjék a lakosságot az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásaitól, áttérjenek a zéró kibocsátású technológiákra és rendszerekre, és kompenzálják a károkat, ha az alkalmazkodási intézkedések sikertelenek.

A fogadó Azerbajdzsán több prioritást tűz ki az éghajlat-változási intézkedések végrehajtásához szükséges források megszerzésére:

1. Új kollektív számszerűsített éghajlatváltozási finanszírozási cél: 2009-ben a küldöttek megállapodtak abban, hogy 2020-ig 100 milliárd dollárt gyűjtenek össze, hogy segítsék az éghajlatváltozással sérülékeny országokat a válsághoz való alkalmazkodásban. Az idei bakui konferencián új cél kerül meghatározásra, amely ezen országok aktuális igényeire épül.

2. Átfogó veszteség- és kárelhárítási alap: Ez az alap támogatást nyújt az alacsony jövedelmű országoknak, hogy felépüljenek az éghajlattal összefüggő katasztrófákból, amelyeket nem lehetett volna megelőzni enyhítéssel vagy alkalmazkodással. A COP29 során megvitatják az alapok konkrét válaszait ezekre a veszteségekre és károkra, különösen az új kollektív számszerűsített céllal kapcsolatban.

3. Frissített nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások (NDC-k): A Párizsi Megállapodás szerinti 1,5°C-os globális felmelegedési határérték betartásához fontosak az egyes országok üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló erőfeszítései, amelyeket NDC-ként ismerünk. Ötévente az országok felülvizsgált NDC-ket nyújtanak be az UNFCCC titkárságához, céljaikat az aktuális éghajlati szükségletekhez igazítva. Baku lehetőséget kínál a szélesebb körű közös gondolkodásra a következő, 2025-ös benyújtás előtt.

4. A Párizsi Megállapodás 6. cikke: Az országok foglalkozni fognak éghajlat-politikai céljaik piaci és nem piaci mechanizmusok révén történő megvalósításának részleteivel, különösen a szén-dioxid-kibocsátási egységek területén. E jóváírások szabályozását a COP29-en vitatják meg, egyesek a kevésbé szigorú megközelítést részesítik előnyben, míg mások szigorúbb szabályokat követelnek az átláthatóság biztosítása és az emberi jogok védelme érdekében. Ezek a döntések alapvető fontosságúak lesznek az éghajlat-változási intézkedések finanszírozásának és globális hatásainak alakításában. (Co2AI)