Mi az alkalmazkodás globális célja?

A Párizsi Megállapodás 2015-ös elfogadása előtt nagy kihívást jelentett annak felismerése, hogy globális erőfeszítésekre van szükség az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében, főként az alkalmazkodási intézkedések helyi és kontextus-specifikus jellege miatt. A párizsi tárgyalások során azonban alapvető döntés született az alkalmazkodásról, mint közös kihívásról. Felismerték, hogy az alkalmazkodás az éghajlatváltozásra adott hosszú távú globális válasz szerves része.

Ennek eredményeként bevezették a Globális Alkalmazkodási Célt, amelynek célja az alkalmazkodóképesség növelése, a reziliencia erősítése és a klímaváltozással szembeni sebezhetőség csökkentése. Ez a cél hozzájárul a fenntartható fejlődéshez, és egyúttal megfelelő alkalmazkodási választ is biztosít a globális hőmérséklet növekedésének 1,5 °C-ra való korlátozására tett erőfeszítések összefüggésében az iparosodás előtti szinthez képest. A Globális Alkalmazkodási Cél célja, hogy elősegítse az időszerű, méretezhető és kontextusérzékeny alkalmazkodási intézkedéseket. Elismeri, hogy az országok különböző fokú éghajlatváltozási hatásokkal és sebezhetőséggel szembesülnek, és olyan megoldásokat helyez előtérbe, amelyek figyelembe veszik a helyi árnyalatokat és a sérülékeny lakosság egyedi igényeit.

Ennek a globális célnak a konkrét célba állítása nehéznek bizonyult 2021-ig, amikor a felek a 26. Részes Felek Konferenciáján (COP26) kezdeményezték a Glasgow-Sharm el-Sheikh kétéves munkaprogramot. A COP27-en a felek megállapodtak egy globális alkalmazkodási cél keretrendszerének kidolgozásában, amelyet később az Egyesült Arab Emírségek (EAE) konszenzusaként fogadtak el a dubaji COP28-on. A globális alkalmazkodási cél sarokköve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából kritikus kulcsfontosságú célok meghatározása, mint például:

– Vízgazdálkodás

– Élelmiszerbiztonság

– Egészség

– Infrastruktúra fejlesztés

– Az ökoszisztémák védelme

– A szegénység enyhítése

– Kulturális örökség megőrzése

Ez a megközelítés biztosítja, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiák kialakításakor és végrehajtásakor minden lényeges szempontot átfogóan figyelembe vegyenek. A globális alkalmazkodási cél kulcsfontosságú ágazatai szorosan kapcsolódnak az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődési Céljaihoz (SDG), kiemelve az éghajlat-alkalmazkodási erőfeszítések és a tágabb Fenntartható Fejlődési Célok összekapcsolódását. Ez az összehangolás hangsúlyozza az alkalmazkodási intézkedések szélesebb fejlesztési menetrendekbe való integrálásának fontosságát a holisztikus és fenntartható eredmények elérése érdekében.

A Globális Alkalmazkodási Célkeret négy olyan alapvető dimenziót foglal magában, amelyek elengedhetetlenek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló hatékony kommunikációhoz:

– Kockázatértékelés

– Stratégiai tervezés

– Alkalmazkodási intézkedések végrehajtása

– Robusztus nyomon követési, jelentési és ellenőrzési mechanizmusok

Ezek a dimenziók hasznosak az előrehaladás nyomon követésében, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási kezdeményezések hatékonyságának értékelésében és az elszámoltathatóság előmozdításában az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések terén. Az Egyesült Arab Emirátusok globális éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének keretrendszere egy kétéves Egyesült Arab Emírségek–Belém munkaprogramot is kezdeményezett, amelynek célja olyan mutatók kidolgozása, amelyek mérik a globális alkalmazkodási cél keretében kitűzött célok felé tett előrehaladást, és a COP30 csúcspontja a brazíliai Belemben tartandó.

Bár jelentős lépések történtek az éghajlatváltozás hatásaival szembeni globális ellenálló képesség növelése érdekében, még mindig vannak egyértelmű hiányosságok az ambíciók és a végrehajtás terén, amelyeket orvosolni kell. Ez különösen igaz a Párizsi Megállapodásban kitűzött ambiciózus 1,5°C-os cél összefüggésében. Ezenkívül az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozási hiánya továbbra is sürgető probléma, mivel a finanszírozás jelenlegi szintje messze elmarad a fejlődő országok szükségleteitől. Az ENSZ környezetvédelmi programjának alkalmazkodási hiányosságairól szóló 2023-as jelentés azt mutatja, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozási hiánya egyre nő, és jelenleg évi 194-366 milliárd USD. A finanszírozási igények 10-18-szor nagyobbak, mint a jelenlegi nemzetközi közfinanszírozású alkalmazkodási finanszírozás.

Az adaptáció jövője?

A globális felmérés eredménye egyértelmű volt: minden országnak sürgősen fokoznia kell az alkalmazkodási intézkedéseket. A fejlett országok különösen kötelesek forrásokat mozgósítani a fejlődő országok alkalmazkodási erőfeszítéseinek támogatására. Ahogy közeledünk a 2024 novemberében Bakuban (Azerbajdzsánban) megrendezésre kerülő COP29-hez, ahol jelentős döntések születnek az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának új kollektív számszerűsített céljáról, az alkalmazkodás kiemelt prioritássá tétele a legfontosabb. Mivel az éghajlatváltozás fokozódó hatásai világszerte érintik a közösségeket, elengedhetetlen a megfelelő források biztosítása és az alkalmazkodási erőfeszítésekre való összpontosítás.

Emellett elengedhetetlen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozási céljának megkétszerezése. Az alkalmazkodási intézkedések nem megfelelő finanszírozása súlyosbítja az éghajlatváltozás negatív hatásait a legsebezhetőbb közösségekre, és akadályozza a globális éghajlati célok felé való előrehaladást. A Globális Alkalmazkodási Központ (GCA) a különböző érdekelt felekkel való együttműködéssel és a kreatív megoldások népszerűsítésével támogatja a rugalmasság kiépítése felé tett előrelépést. Az Afrikai Fejlesztési Bank és a GCA közös projektje, az Afrikai Alkalmazkodási Gyorsítási Program (AAAP) 25 milliárd dollárt mozgósít az alkalmazkodási fellépés felgyorsítására 2025-ig Afrikában. Ezek az intézkedések a globális alkalmazkodási cél számos kulcsfontosságú ágazatát lefedik majd, és hozzájárulnak a további növekedéshez. több mint 8 milliárd dollárnyi befektetés, amely 35 országban közel 60 millió ember éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét növeli, és több mint 700 000 munkahelyet teremt.

A GCA kulcsszerepet játszik a helyi éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási intézkedések támogatásában. Összehozza a helyi szervezeteket a fejlődő országok közötti tapasztalatcsere és tanulás céljából, és finanszírozást keres a helyi tervezési erőfeszítésekhez a nemzetközi pénzügyi intézményektől és fejlesztési partnerektől.

A globális alkalmazkodási cél és annak kerete alapvető az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések hangsúlyozásával lehetővé teszi az országok számára, hogy jobban megvédjék lakosságukat és ökoszisztémáikat a változó éghajlat hatásaitól, így mindenki számára fenntarthatóbb jövőt biztosítanak. (Co2AI)