Mit kezdünk ezzel a sok szénnel?

A földkéregben található szerves komponens, a szén története egészen a Föld kezdetéig nyúlik vissza, és szorosan összefügg az emberiség történetével. Ahogy az emberek a vadászatról és a gyűjtésről az állandó letelepedésre tértek át, a CO2 légkörbe való kibocsátása növekedni kezdett. Az exponenciális növekedés azonban csak a 20. században következett be. Az 1950-es évek előtt a szén-dioxid szintje soha nem haladta meg a 300 ppm-et (parts per million). Azóta 420 ppm fölé emelkedett.

A CO2-t 1856 óta ismerik, amikor is Eunice Foote fizikus felfedezte, hogy a CO2 rendelkezik a legjobb hőmegtartó képességgel. 1859-ben John Tyndall leírta a kapcsolatot a légkör CO2-koncentrációja és a Föld átlagos felszíni hőmérséklete között. Arra figyelmeztetett, hogy a meglévő CO2 felére csökkentése jégkorszakhoz vezet, míg megkétszerezése 5-6 Celsius-fokos globális felmelegedést okoz. Az 1960-as években rájöttünk, hogy bolygónk olyan ütemben melegszik fel, amelyet életmódunk nem tud kezelni, ha a CO2-kibocsátás ugyanabban az irányban folytatódik. Ez sok terület lakhatatlanná válását, élelmiszer- és vízhiányt okozna, és számos életet veszélyeztetne. Azóta az emberiség próbálja megoldani a problémát. Megállapodtunk abban, hogy jelentősen csökkentenünk kell a globális üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 2°C alatt tartsuk (1,5°C célértékkel) az iparosodás előtti korszakhoz képest, ezzel mérsékelve az éghajlatváltozás hatásait. Kiderült azonban, hogy ez nem volt könnyű feladat.

Mielőtt megvizsgálnánk a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos problémák kezelésének módjait, fontos megérteni a gyenge és erős fenntarthatóság fogalmát:

– Gyenge fenntarthatóság: Feltételezi, hogy a megtermelt és a természeti tőke helyettesítheti egymást a jólét megteremtésében. Nem tulajdonít egyedi értéket a természeti tőkének azon felül, hogy képes az emberi jólét megteremtésére.

– Erős fenntarthatóság: Amellett érvel, hogy a termelt és a természeti tőke különálló entitások. A természeti tőkének megvan a maga értéke, és nem helyettesíthető mesterséges tőkével, amely teljesen a természeti tőkétől függ. Az erős fenntarthatóság a természeti tőkét pótolhatatlannak tekinti.

A gyenge fenntarthatóság olyan megoldásokat tesz lehetővé, amelyek a problémát anélkül tolják el, hogy teljesen megoldanák azt, ami gazdasági előnyökért cserébe környezetromlással járhat.

Carbon offset:

– Megfelelőségi piacok: Ide tartoznak az olyan globális kezdeményezések, mint a kibocsátáskereskedelmi rendszerek és a szén-dioxid-adók.

– Önkéntes piacok: tanúsítási programokon alapulnak a piacon forgalmazott szén-dioxid-kibocsátási egységek létrehozására.

A 2020-ban a Párizsi Megállapodás által felváltott Kiotói Jegyzőkönyv a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére összpontosított. Most a szén-dioxid-leválasztáson (CCS), mint kifinomultabb és hatékonyabb megoldáson van a hangsúly.

Modern szén-dioxid-leválasztási technológiák:

1. Közvetlen levegő befogása: Kémiai eljárások a CO2 közvetlen légkörből történő kinyerésére.

2. Coastal Blue Carbon: Növeli a szén-dioxid-tárolást a part menti ökoszisztémákban.

3. Szárazföldi megkötés: Erdősítés és a mezőgazdasági gyakorlat megváltoztatása a talaj szén-dioxid-tárolásának növelése érdekében.

4. Bioenergia CO2-lekötéssel: Növényi biomasszát használ fel energia előállítására, miközben megköti a kibocsátott CO2-t.

5. Szén mineralizáció: A CO2 kémiailag kötődik a reaktív ásványokhoz.

6. Geológiai megkötés: A felfogott CO2 geológiai képződményekben tárolódik.

A szén-dioxid-leválasztási technológia megvalósítása alapvető fontosságú, de elő kell mozdítanunk az erős fenntarthatóságot, a körkörös gazdaságot, és alapvetően meg kell változtatnunk az éghajlati kihívások fenntartható kezelésével kapcsolatos megközelítéseinket.

Összefoglalva, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) a válasz szén-dioxid-problémánkra? Biztosan a része. A szén-dioxid-leválasztási technológia megvalósítása elengedhetetlen a CO2-szint görbének hatékony "meghajlításához", tekintettel arra, hogy a jelenlegi kibocsátási szint korlátozása nem lesz elegendő a CO2 légkörben való jelenlegi felhalmozódása miatt.

Tanulva azonban a korábbi megközelítések hiányosságaiból, a szén-dioxid megkötése mellett át kell vennünk az erős fenntarthatóság alapelveit, támogatnunk kell a körforgásos gazdaságot, és alapvetően meg kell változtatni a meglévő paradigmát. Ezek a lépések szükségesek az éghajlatváltozás jelentette kihívások koherens és fenntartható kezelése érdekében. (Co2AI)