a Párizsi Megállapodás 6. cikke

A Párizsi Megállapodás 6. cikkének technikai és működési vonatkozásaira vonatkozó „szabálykönyv” várhatóan a bakui COP 29-en készül el idén novemberben. Ez a cikk lehetővé teszi az országok számára, hogy részt vegyenek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló projektekben, és szén-dioxid-kibocsátási egységeket értékesítsenek más államoknak. Ezek a szabályok számos területet érinthetnek, beleértve a tiszta főzési projekteket is.

A Párizsi Megállapodás, amelyet 196 ország fogadott el az ENSZ klímaváltozási konferenciáján 2015-ben, nemzetközi megállapodást jelent az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A megállapodás 6. cikke olyan szén-dioxid-piacokat hoz létre, amelyek lehetővé teszik az országok számára, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséből származó szén-dioxid-kibocsátással kereskedjenek. Ez a mechanizmus támogatja a nemzetközi együttműködést a nemzeti szinten meghatározott kibocsátáscsökkentési célok elérése érdekében, ezáltal pénzügyi támogatást nyújtva a fejlődő országoknak.

A szén-dioxid-kereskedelem mechanikája

A 6. cikk értelmében az országok projekteket hajthatnak végre a kibocsátás csökkentésére, mint például az erdősítés vagy a megújuló energiaforrásokra való átállás, és szén-dioxid-kibocsátási egységeket értékesíthetnek más államoknak. Ez a mechanizmus nem csak a fogadó ország éghajlati kezdeményezéseit finanszírozza, hanem lehetővé teszi a fogadó ország számára, hogy teljesítse éghajlati céljait.

Általánosságban elmondható, hogy az egyik országban a kormány által jóváhagyott kibocsátáscsökkentési projektet végrehajtó vállalat eladhatja az e csökkentésekhez kapcsolódó krediteket egy másik országnak. Ez azt jelenti, hogy az erdősítésbe való befektetés vagy a megújuló energiaforrásokra való átállás többlet szén-dioxid-kibocsátást eredményezhet, amelyet a fogadó ország eladhat egy fogadó országnak, amelynek szüksége van rájuk éghajlat-politikai céljainak eléréséhez.

Keretrendszer és kihívások

A 2021-es glasgow-i COP 26-on elfogadták a 6. cikk végrehajtásának gyakorlati keretét, de a részletes „szabálykönyv” még mindig nem készült el. E szabályok technikai és működési szempontjairól a bakui COP 29-en kell megállapodni idén novemberben.

Ahhoz, hogy a 6. cikk hatékony legyen, három fő kihívással kell foglalkozni: (1) a kibocsátáscsökkentés kétszeres beszámításának megakadályozása, (2) annak biztosítása, hogy a kibocsátáscsökkentés ellenőrizhető és hitelesíthető legyen, és (3) a szén-dioxid-piaci szabványok egységes tanúsító testülete. .

 

A 6. cikkben használt kulcsfogalmak

– Nationally Determined Contributions (NDC): Nemzeti éghajlati cselekvési terv, amelyet minden ország ötévente készít és frissít.

– Mérséklési eredmények: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése tonna szén-dioxid-egyenértékben (t CO2-eq).

– Internationally Transferable Mitigation Results (ITMO): Nemzetközi kereskedésre jóváhagyott mérséklési eredmények.

– Kibocsátáscsökkentés a 6.4. cikk értelmében: szén-dioxid-kibocsátási egységek a cikk mechanizmusa szerinti kereskedésre vonatkozó különleges feltételekkel

A 6. cikk meghatározza a szén-dioxid-kibocsátási egységek kereskedelmének különböző formáinak mechanikus keretét:

– 6.2. cikk: lehetővé teszi az országok közötti kétoldalú ITMO-kereskedelmet.

– 6.4. cikk: Többoldalú nemzetközi szén-dioxid-jóváírási mechanizmust hoz létre.

– 6.8. cikk: Támogatja az éghajlatváltozás mérséklésének nem piaci megközelítéseit.

Önkéntes szén-dioxid-piacok

Az önkéntes piacok nem járnak közvetlen kormányzati felügyelettel. Magán- és független szabványok szabályozzák őket, ahol a vállalatok tiszta projektek gyártásából származó szén-dioxid-kibocsátási egységeket vásárolnak hírnevük javítása vagy pénzügyi előnyök megszerzése érdekében.

A 6. cikk hatása a tiszta főzési projektekre

A fejlődő országokban a hagyományos főzési módszerekből származó kibocsátást csökkentő tiszta főzési projektek szén-dioxid-kreditet is generálhatnak. Ezekkel a hitelekkel jelenleg önkéntes piacokon kereskednek.

Ha a 6. cikket végrehajtó nemzeti szabályozás előírja, hogy ezeket a jóváírásokat a nemzeti NDC-célok közé sorolják, ezeket a projekteket ITMO-ként kell jóváhagyni. A magáncélú projektekből származó szén-dioxid-kibocsátás mérséklő hozzájárulásnak tekinthető, így nem kell módosítani a nemzeti célokat.

Az aranystandard már új követelményeket vezetett be az ITMO-k számára jóváhagyott kreditek követésére vonatkozóan, ami hatással lehet a tiszta főzési projektek kereskedelmére, ahogy az országok kidolgozzák a 6. cikkre vonatkozó szabályozásaikat. (Co2AI)