Mi az a dekarbonizáció?

A dekarbonizáció az éghajlatváltozás mérséklésének folyamata a szén-dioxid (CO2) és más üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentésével vagy teljes megszüntetésével. (ÜHG) a légkörből. Annak megakadályozására, hogy a bolygó az iparosodás előtti szinthez képest több mint 1,5°C-kal (2,7°F) melegedjen fel, több ország azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2050-re nullára csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ez az állapot akkor következik be, ha a kibocsátott kibocsátások mértéke kiegyenlítve a légkörből eltávolított egyenértékű mennyiséggel. A nettó nulla kibocsátás eléréséhez intenzív szén-dioxid-mentesítési erőfeszítésekre van szükség.

A dekarbonizáció főként az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentését foglalja magában. A maradék kibocsátásokat, amelyeket nem lehet teljesen eltávolítani, először azonosítani kell, majd el kell távolítani a légkörből. A „dekarbonizáció” kifejezés az üvegházhatású gázok minden típusát magában foglalja, beleértve a CO2-t, a metánt, a dinitrogén-oxidot, a kén-fluoridot, a perfluor-szénhidrogéneket és a fluorozott szénhidrogéneket. Hatékonyságukat a CO2-ekvivalensben kifejezett globális felmelegedési potenciál méri.

Miért fontos a dekarbonizáció?

A légkörben lévő üvegházhatású gázok növekvő mennyiségével a bolygó egyre jobban felmelegszik, ami fokozza az éghajlatváltozás intenzitását. 2015-ben csaknem 200 ország kötelezte el magát a Párizsi Megállapodás mellett, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 2 °C alá (3,6 °F) korlátozza, és a maximális 1,5 °C-os növekedést tűzte ki célul.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Emissions Gap Report szerint elengedhetetlen az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának jelentős csökkentése. Ahhoz, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 1,5°C-ra korlátozzuk, a kibocsátásoknak 2030-ig 45 %-vel kell csökkenniük a jelenlegi szinthez képest. 2030 után a kibocsátásnak továbbra is gyorsan kell csökkennie, hogy elkerüljük a fennmaradó szén-dioxid-költségvetés kimerülését.

A globális kibocsátás csökkentése a mély szén-dioxid-mentesítés révén kulcsfontosságú az ember által előidézett klímaváltozás pályájának megfordításához.

Dekarbonizációs stratégiák

A szervezetek az üzleti igényeknek, a meglévő lehetőségeknek és a megvalósíthatóságnak megfelelően választják ki dekarbonizációs stratégiájukat.

A kulcsfontosságú stratégiák a következők:
– A működési hatékonyság javítása
– Villamosítás
– Átállás alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra
– Kibocsátások csökkentése az ellátási és vevői láncban (3. hatókörű kibocsátás)
– Maradék kibocsátás megoldása

A működési hatékonyság javítása

Az energiahatékonyság kulcsfontosságú. Megszűnik az energiapazarlás, és azonosítják a hatékonyság növelésének lehetőségeit. A teljesítményfigyelő szoftver segít azonosítani az energiafogyasztással kapcsolatos problémákat. A berendezések korszerűsítésénél figyelembe kell venni az energiahatékonyságot.

Villamosítás

A fosszilis tüzelőanyagokat használó technológiákat villamos energiával váltja fel. Ilyen például a fűtés, hűtés, szellőztetés és szállítás.

Átállás alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra

Például a szervezetek telepíthetnek megújuló energiaforrásokat, például napelemeket, vagy szerződést köthetnek megújuló energia vásárlására. A szénsemleges energiaforrások közé tartozik a szél, a nap, a vízenergia és a biomassza.

A maradék kibocsátások megoldása

Az összes üvegházhatású gáz eltávolítása nehéz, ezért technológiákra van szükség a maradék kibocsátások eltávolításához. Az olyan technológiák, mint a szén-dioxid-leválasztás és tárolás, segítik a kibocsátások rögzítését, mielőtt azok a légkörbe kerülnének, és biztonságosan tárolják azokat.

A szén-dioxid-mentesítési célok meghatározása és nyomon követése

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése kulcsfontosságú része a fenntarthatósági és ESG (környezetvédelmi, társadalmi és kormányzási) stratégiáknak. A szén-dioxid-mentesítési célok meghatározásának és követésének lépései a következők:

– A hatás megértése és az alapvető értékek kialakítása.

A szervezeteknek meg kell érteniük működésük hatását, és alapértékeket kell felállítaniuk fejlődésük mérésére. Az adatok elengedhetetlenek ezekhez a lépésekhez, ezért fontos stratégiailag eldönteni, hogy mely adatokat gyűjtsük és hogyan kezeljük azokat.

– Célkitűzés és nyilvános elkötelezettség

Határozzon meg konkrét célokat és azok elérésének időkeretét. Példa lehet 100 % üzem energiaellátása megújuló forrásokból származó villamos energiával, vagy nulla üvegházhatásúgáz-kibocsátás elérése.

– Intézkedések végrehajtása

Kezdje el a célok megvalósítását úgy, hogy a vállalat stratégiai jövőképét konkrét lépésekké alakítja. Azonosítsa az előrehaladás méréséhez szükséges adatokat, és hozzon létre mechanizmusokat ezek bejelentésére.

– Teljesítményfigyelés és jelentéstétel

A szervezetek gyakran úgy döntenek, hogy jelentést készítenek környezeti teljesítményükről. A jelentéskészítéshez megbízható adatbázisra van szükség a különböző témák és keretrendszerek támogatásához.