Egyéni szénlábnyom. Mennyit számít valójában?

A klímaválság leküzdésének sürgető szükségével küzdő világban az egyéni szénlábnyom fogalma jelentős figyelmet kapott. Folyamatosan üzenetekkel bombáznak a személyes szén-dioxid-kibocsátásunk csökkentéséről, az elektromos autózástól a húsfogyasztás visszaszorításáig. Mennyire számít egyéni szénlábnyomunk a dolgok nagy rendszerében?

Az egyéni szénlábnyom mérésének az az ötlete, hogy minden embert felelősségre vonjanak az üvegházhatású gázok kibocsátásához való hozzájárulásukért. Célja, hogy az egyéneket fenntarthatóbb életmódra és környezettudatos döntésekre ösztönözze. A globális üvegházhatású gázok kibocsátásának nagy részét azonban nem magánszemélyek, hanem iparágak és nagyszabású kereskedelmi tevékenységek állítják elő. Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) szerint körülbelül 70 % szén-dioxid-kibocsátás mindössze 100 vállalattól származik világszerte. Ez a megdöbbentő statisztika azt mutatja, hogy az egyéni erőfeszítések önmagukban nem oldhatják meg az éghajlati válságot. Személyes döntéseinknek van hatása, bár kisebb léptékben. Amikor az egyének kollektíven alkalmazzák a fenntartható gyakorlatokat, az olyan hullámzó hatást válthat ki, amely nagyobb entitásokat érint, és politikai változásokat késztet (Martin  Horný és Kateřina Matějovcová, bővebben itt cz.boell.org)