Ha valamiben jó a reklám, az a fogyasztók rábeszélése a fogyasztásra. Ez azonban hatalmas mennyiségű energiát pazarol el, és több millió tonna szén-dioxid-kibocsátást eredményez. Ez különösen igaz a digitális, automatizált hirdetésekre. A digitális hirdetések megjelenítéséhez az adatoknak a szerverek között kell utazniuk, a hirdetőtől a hirdetésbörzéig és a tulajdonos készletéig, hogy elérjék a közönséget, energiát fogyasztva és szén-dioxid-kibocsátást okozva a folyamat minden egyes lépése során.
Ezután a hirdetők, a hirdetési platformok és az egyéb gyűjtött adatok teljes ökoszisztémája elküldi azokat az adattárházaiba tárolásra és elemzésre, több energiát fogyasztanak, ami még magasabb szén-dioxid-kibocsátáshoz vezet. Mivel ezek a szerverek többnyire adatközpontokban helyezkednek el, itt érik a legnagyobb hatást. Mivel több számítási teljesítményre van szükség ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia a hirdetési ökoszisztéma részévé váljon, a kibocsátások egyre gyorsabban növekednek. (Bővebben www.latimes.com)