Az EU szén-dioxid-kibocsátási határain adó megzavarja a kereskedelmet és kisiklatja a klímatárgyalásokat

Nehéz napok várnak a globális kereskedelmi és éghajlati tárgyalásokra. A sokk a fejlett országokból származik, és leginkább a szegény országokat érinti. Az Európai Parlament április 18-án hagyta jóvá a szén-dioxid-kibocsátási határadó (CBT) bevezetését. A CBT az EU Tanácsa jövő hónapban történő jóváhagyását követően válik törvényessé. Lehetővé teszi, hogy az EU 2026. január 1-jétől új adót vessen ki az acél, alumínium, cement, műtrágyák, hidrogén és villamos energia behozatalára. Az indiai exportőröknek azonban október 1-jétől meg kell osztaniuk a vállalati szintű kibocsátási adatokat az EU-val. Az EU azonban nem egyedül hoz ilyen döntést. Az Egyesült Királyság, Kanada, Japán és az Egyesült Államok is CBT kivetésére készül az importra. A legtöbb fejlett ország 2026 és 2028 között bevezeti a CBT valamilyen formáját. A CBT-díjak termékenként és gyártási folyamatonként változnak. A CBT-díjak nem fixek, minden szállítmányra számítanának. Az arányok a termék kibocsátásának intenzitásától függenek, beleértve a beépített kibocsátásokat is. Ezek eltérőek lehetnek a különböző gyártóegységeknél a világon. Például a cement CBT-je a termék értékének 90 százaléka lehet. A nagyolvasztó acél esetében az arány a termék árának 20 százaléka körül lehet. Az átlagos mérték a termék értékének 20-35 százaléka lesz. Az alábbi táblázat a CBT termék becslését mutatja. Célzott kibocsátáscsökkentés Az EU célja, hogy 2030-ra 55 százalékkal alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátást érjen el az 1990-es szinthez képest. 2050-re szén-dioxid-semleges akar lenni. 2005-ben létrehozta a kibocsátáskereskedelmi rendszert (EU-ETS), hogy elérje éghajlati céljait. Az EU-ETS több mint 10 000 erőmű, olajfinomító, vas-, acél-, alumínium-, cement-, papír- és üveggyár, valamint a polgári repülés kibocsátását figyeli. Az ETS rendszer az európai kibocsátási egységek (EUA) révén működik. Nevezzük ezt olyan jogosítványnak vagy engedélynek, amely egy metrikus tonna CO2-kibocsátást tesz lehetővé egy bizonyos ideig. Az EU-ETS felső határt határoz meg az egyes létesítmények által kibocsátható üvegházhatású gázok (főleg szén-dioxid) mennyiségére. Minden résztvevő vállalat korlátozott számú éves EUA kvótát kap. Az egyes megfelelési ciklusok végén az EU-ETS valamennyi résztvevőjének elegendő EUA kibocsátási egységet kell leadnia ahhoz, hogy fedezze az adott ciklusban lévő összes kibocsátását. Az EU-ETS rendszer fokozatosan csökkenti a felső határt a kibocsátás csökkentése érdekében. A vállalkozások várhatóan alacsonyabb kibocsátást érnek el, ha jobb technológiákba, fosszilis tüzelőanyag-alternatívákba és energiahatékonyságba fektetnek be. Az EU-ETS tehát egy „korlátozás és kereskedés” rendszer, amely a piaci erőket használja fel a kibocsátás csökkentésére. A rendszer lehetővé teszi a piac számára, hogy meghatározza a szén-dioxid-árat, és ez az ár ösztönzi a befektetési döntéseket és az innovációt a piacon. Az EU-ETS azonban szabad utat biztosított a leginkább szennyező iparágaknak, például az acél- vagy alumíniumiparnak, mivel ingyenes kibocsátási egységeket biztosított számukra, hogy fedezzék az összes kibocsátást. Ezt azért tették, hogy megakadályozzák letelepedésüket olcsóbb úti célokra, például Kínába vagy Indiába.