A klímaváltozásról szóló nagyszerű műalkotások számát kényelmesen meg lehetne számolni a hamarosan kihaló orangután egyik kezén. Mint korunk minden legsürgetőbb problémája, a zord valóság lenyűgöző művészetté alakításának folyamata is túl sok alkímia. A termék így vagy szentimentálissá és szenzációsvá válik, vagy túlfőzött erényében emészthetetlenné válik. Az Extrapolations, a nagy költségvetésű AppleTV+ antológia a pusztulás szélén álló világról, valami egészen rendkívüli eredményt ér el: egyszerre sikerül szentimentálisra és prédikálóra.
A történet 2037-ben kezdődik, amikor a Közel-Keletet tüzek sújtják, és a tengerszint fenyegeti az alacsonyan fekvő városokat. A kormányok új klímamegállapodásokról próbálnak megállapodni (a tárgyalókat látjuk a tel-avivi COP42-n), és ezek kulcsa a technológiai zseni Nick Bilton (Kit Harington; nem jó az én SEO-mnak) és Alpha cége lehet. A sótalanítási technológiára vonatkozó szabadalmaik némi haladékot adnának a kiszáradt Földnek – de milyen feltételeket szabnak ennek a jövedelmező találmánynak a kiadásához? Az olvadó sarkvidéki jég alatt minden fémekben és ásványokban rejtőzhetett (az Apple végül is sokat tud az akkumulátorokról).
Az extrapoláció készítője, Scott Z. Burns leginkább Steven Soderbergh 2011-es Contagion című filmjének forgatókönyvírójaként ismert, amely a Covid-19 világjárvány idején kapott új figyelmet. Az Extrapolációkban Burns az éghajlati válsággal foglalkozik, amely valamivel könnyebben megjósolható. A történet 33 éven át játszódik, amelynek elején az emberek általában értelmes dolgokat mondanak, mint például: "Tűzzel, padlóval vagy éhínséggel nem lehet tárgyalni, de a sorozat gyorsan sci-fivé fajul, ha transznacionális együttműködésről van szó." A szén-dioxid-semlegesség megingatja a bosszúálló rozmár által meggyilkolt embert, nem beszélve a technológiáról, amely azonnal lefordítja a bálna dalát tökéletes angolra. "Most egy másik lesz" - dúdolja a gnómikus Meryl Streep hangú púpos bálna -, amíg vissza nem esünk, és visszaadjuk, amit elvittünk.